Mi tudható a polarizált fényről és gyógyhatásáról?

1. Bevezető

Lépten-nyomon találkozhatunk a polarizált (vagy poláros) fény előnyeit kínáló termékekkel és hirdetésekkel, mint például a különböző gyógylámpákkal, fényterápiás készülékekkel, fényágyakkal. Kettősség és távolságtartás jellemzi ezen eszközökhöz való viszonyulásunkat

(A VTT tagjai közt is vannak, akik elégedetten és rendszeresen használnak ilyen eszközöket, noha a biofizikai jellemzőket és a részletes biológiai hatásmechanizmust nem ismerik. Úgyszintén vannak, akik kipróbálták és nem tapasztaltak semmilyen hatást. Vannak, akik szkeptikusak és okkultizmust emlegetnek. Ezúton is köszönöm mindenkinek, akivel beszélgethettem e témában és megosztotta velem személyes élményeit, nézeteit.): noha szakmánk a világítástechnika és biztos, hogy sokkal többet tudunk a polarizált fényről, mint a laikusok többsége, ez a tudás mégis olyan kevésnek vélhető, a polarizált fény célzott felhasználása környezetünkben pedig valami távoli, misztikus dolognak tűnik. Bár fényről és kereskedelmi forgalomban kapható lámpatestekről van szó, mégsem sűrűn hallunk e témában megnyilatkozni a szakmából valakit. Nem tudni, a mélyebb ismeretek hiánya vagy a diszkrét távolságtartás lehet-e ennek az oka. Mérnökként valamennyien szeretnénk megismerni és megérteni eszközeink működését és hatásait. Ha világításról van szó, akkor különösen érthető e kíváncsiság. Mivel nem vagyunk sem orvosok, sem biológusok, szigorúan a világítástechnikai szakmérnök szemüvegén keresztül tekintsük át, mi az, ami ma tudható a polarizált fényű gyógyhatású eszközök hatásmechanizmusáról, a polarizált fény és egészségünk kapcsolatáról, valamint a világítástechnikai eszköztárunkban a polarizált fénykeltés létjogosultságáról.

2. Polarizált fény

2.1. Hogyan keletkezik?

1. ábraA fény mint elektromágneses hullám, három jellemzővel rendelkezik: a hullámhossz, mely meghatározza a színérzetet, az amplitúdó, mely meghatározza a fény erősségének érzetét és a polarizáció, melyet nem látunk, nem érzékelünk. Hétköznapi munkánk során nem is szoktunk az utóbbival foglalkozni. De valóban lényegtelen? Tekintsük át, mi a polarizált fény. Polarizálatlan fény esetén a fény terjedési irányára mindig merőleges elektromos (és a rá merőleges mágneses) térerősségvektor tetszőleges irányt vehet fel, azaz a terjedési irányra merőleges síkban bármely irányban egyforma valószínűséggel van jelen. (1. ábra)

 Cirkulárisan polarizált fény kialakulásához állandó 90°-os fáziskülönbség szükséges és két fajtája van: (1) ha a vízszintes rezgéssíkú fényhullám-összetevő ¼ hullámhosszal megelőzi a függőleges hullám-összetevőt, akkor jobbra cirkulárisan polarizált fényről van szó, vagy (2) ha a függőleges összetevő ¼ hullámhosszal megelőzi a vízszintes összetevőt, akkor balra cirkulárisan polarizált fényről beszélünk. (2. ábra)

 Ha a vízszintes és függőleges fényhullám-összetevő közti állandó fáziskülönbség nem ¼ hullámhossznyi, akkor elliptikusan polarizált fényről van szó, mely esetet részletesebben most nem tárgyaljuk.


 A síkban (vagy lineárisan) polarizált fény két azonos amplitúdójú és fázisú, de ellentétes irányú (balra, illetve jobbra) cirkulárisan polarizált elektromágneses hullám, vagy két azonos amplitúdójú és fázisú, egymásra merőleges rezgéssíkú fényhullám eredőjeként is felfogható. (3. ábra)

 Mivel a bevezetőben említett lámpatestek fénye síkban polarizált, és a polarizált fénynek tulajdonított hatások is síkban polarizált fényre vonatkoznak, ezért a továbbiakban a polarizált fény kifejezés alatt – egyéb utalás hiányában – síkban polarizált fényt értünk.

 2.2. Történeti áttekintés

 

A fénypolarizáció első közismert írásos említése a kettőstörés felfedezéséhez és Erasmus Bartholinus nevéhez fűződik, aki 1669-ben mészpáton keresztülnézve meglepve tapasztalta, hogy a tárgyaknak kettős képe látszik. Ennek oka, hogy a kristályon áthaladó fény abból kilépve két, egymásra merőleges síkban polarizált fénysugárra bomlik: egy rendes és egy rendellenes sugármenet keletkezik, egymásra merőleges rezgéssíkkal.(Gröller György: Feszültségoptika, jegyzet, Óbudai Egyetem, 2011) (4. ábra)

 Később, 1815-ben David Brewster fedezte fel, hogy az üveglapra beeső fénynél, ha a visszavert és megtört fénysugár egymásra merőleges, akkor a visszavert sugár síkban polarizált lesz. Az a beesési szög, melynél ez a jelenség fellép, a Brewster-szög. (5. ábra)

 

 A polarizáló osztók a különböző síkokban polarizált fénynyalábok szétválasztására szolgálnak, és működésük a fenti (Brewster) visszaverődésen alapul: ahol az adott síkban polarizált rendes sugár teljes visszaverődést szenved (vagy jelentősen megtörik), míg az erre merőleges síkban polarizált rendellenes sugár áthalad a prizmán (vagy ellenkező irányba törik). Legismertebb ilyen optikai eszközök a Nicol-, a Glan–Focault-, a Glan–Tayor- és a Wollaston-prizma (Cserti József: Optika és Relativitáselmélet: 5. Polarizáció és kristályoptika ELTE 2007).

 2.3. Lineáris polarizációs szűrők

Az optikai környezetünkben egyeduralkodó közvetlen napfényt felfoghatjuk úgy, mint végtelen sok, eltérő rezgéssíkú polarizált fény összességét. E sokaságból bármely síkban polarizált fény kiszűrhető, és azonos valószínűséggel fordul elő, mint bármely más rezgéssíkú. (6. ábra) A lineáris polarizációs szűrők (polárszűrők) e kiválasztást végzik: csak egy adott síkban polarizált fényt engedik át teljes mértékben, az arra merőleges rezgéssíkú poláros fényt pedig teljesen elnyelik. Az e két szélső állapot közti átmenetben a szögelfordulás szinuszának négyzetével arányos a polárszűrő által áteresztettsíkban poláros fény intenzitása. Ha két ilyen lineáris polárszűrőt merőleges áteresztési síkkal helyezünk egymásra, akkor azok nem engednek át fényt. (7. ábra)

A lineáris polárszűrők, a mészpáthoz (más néven kalcithoz) hasonlóan kettőstörő anyagok, melyek a rajtuk áthaladó, két egymásra merőleges rezgéssíkú fényből az egyiket már kis vastagság esetén is jelentősen elnyelik (például a turmalin kristály). Így a gyakorlatban az átengedett fénysugár csaknem teljes mértékben lineárisan polarizált. A hétköznapi életben leginkább fényképezőgépek előtétlencséjeként találkozhatunk lineáris polárszűrővel, de más optikai eszközökben, például távcsövekben, mikroszkópokban is gyakorta előfordul. Használatos még laboratóriumi eszközként, kémiai-fizikai vizsgálatokban vagy például az iparban az anyagban található mechanikai feszültségek láthatóvá tételére.

2.4. Polarizált fény és az állatvilág

A polarizált fényt az állatok többsége érzékeli és viselkedésére hatással van: például a táplálékszerzésben, vízkeresésben, tájékozódásban és/vagy szaporodásban kulcsfontosságú (Gábor Horváth, Dezső Varjú (2004) Polarized Light in Animal Vision Polarization Patterns in Nature. Springer-Verlag, Heidelberg - Berlin - New York, p. 447, ISBN 3-540-40457-0). A polarizáció-érzékeny állatok egyik reprezentatív képviselője a sáskarák (Gonodactylus smithii), amely nemcsak látványos külsővel rendelkezik, hanem rendkívül bonyolult szemeiben külön receptorcsoportok érzékelik a lineáris és cirkuláris polarizációt. (8. ábra) Nem csak ilyen egzotikus tengeri állatokra jellemző a polarizált fény érzékelése. Hazánkban is számtalan állatfaj él, főként polarotaktikus vízirovarok és a polarizált fényt tájékozódáshoz használó gerincesek. Az előbbiek a vizet a vízfelszínről tükröződő fény vízszintes polarizációja segítségével találják meg, ily módon a túlélésükben nagy szerepe van a fénypolarizációnak. Építményeink, aszfaltútjaink, gépjárműveink felülete jelentős mennyiségű vízszintesen polarizált fényt verhet vissza. Függőleges visszaverődési sík mellett a sima és fekete vagy sötét felületek erősen és vízszintesen poláros fényt tükröznek. Épített környezetünk, tárgyaink ily módon a vízkereső vízirovarok poláros ökológiai csapdáivá válhatnak. Ezt az ember alkotta jelenséget nevezzük poláros fényszennyezésnek (Horváth, G.; Kriska, G.; Malik, P.; Robertson, B. (2009) Polarized light pollution: a new kind of ecological photopollution. Frontiers in Ecology and the Environment 7: 317-325; Malik P., Horváth G., Kriska Gy., B. Robertson (2008) Poláros fényszennyezés: A környezeti ártalmak egy új formája. Fizikai Szemle 58: 379-386 + címlap + hátlap; A jelenségről teljes cikk olvasható a 2012. évi Világítástechnikai Évkönyv jelen kötetében.).

 2.5. A fény hatása az emberre

A napfény már az ókorban is gyógyító erő volt, Hippokratész is említést tett róla. Később a reneszánsz ember fedezte fel újra, majd a múlt század negyvenes éveitől tudományosan alkalmazták a gyógyítás szolgálatában. Ma is széles körben ismert és használt eljárás például az erős fehér fény a kedélyállapot javítására, a kék fény az újszülöttek kezelésére vagy a lézerek alkalmazása a sebészetben.

Szakmán belül szintén közismert a fény pszichológiai hatása. Környezetünk színeivel, a fény színhőmérsékletével, kontrasztokkal, fény-árnyék hatásokkal szándékosan befolyásoljuk azt az észleletet, melyet pszichénk a környezetünkből felfogott fényingerek kiértékelése útján szerez.

A fény a biológiai órán (cirkadián ritmuson) keresztül az ember napi életritmusát alapvetően befolyásolja: a világos és sötét váltakozása nemcsak az alvást és az ébrenlétet, hanem szinte valamennyi belső szervünk működésének napi ritmusát meghatározza, hatással van vérnyomásunkra és testhőmérsékletünkre csakúgy, mint pszichés állapotunkra, éberségünkre, teljesítőképességünkre. (9. ábra)

 3. Hívők és szkeptikusok

3.1. A poláros fény emberi szervezetre kifejtett hatásai – érvek pro

Erősen vitatott, hogy a polarizált fénynek van-e az emberi szervezetre gyakorolt bármilyen lényeges hatása. A gyógyító hatás mellett számos érv szól, de az ellenzők legalább ugyanannyit tudnak felsorakoztatni. Az alábbiakban lássuk a támogató érveket.

 A polarizált fény emberi szervezetre gyakorolt jótékony, illetve gyógyító hatása a sejtbiológiai hatásmechanizmus teóriáján alapszik. Az elméleti modell szerint a polarizált fény javítja a sejtfal, ezen belül a membránok áteresztőképességét, jótékonyan befolyásolja a sejten belül lejátszódó energiafolyamatokat, növeli a sejt energia-átalakításának képességét, miáltal hatékonyabb információ-átadás (neuro-trasznszmitterek működése) és fotokémiai enzimreakciók indulnak be. Az elképzelés szerint a vörösvértestekre különösen hatékony a polarizált fény. (10. ábra)

A polarizált fényt kibocsátó gyógyító készülékek e hatások érdekében egy hétköznapi fényforrás elé lineáris polárszűrőt helyeznek, ezáltal e lámpatestek egy adott és véletlenszerűen kiválasztott síkban polarizált fényt bocsátanak ki. Függően attól, hogy mekkora e fényforrás, illetve milyen nagyságú testfelület kezelésére szánták, e készülékek kisebbek-nagyobbak lehetnek. A mai trend, az „ami nagyobb, az jobb” elv szerint, az egyre nagyobb, teljes testfelületet besugárzó, szolárium-szerű készülék. A hívők szerint a vörösvértestek hatékony besugárzása minél nagyobb bőrfelületen keresztül valósul meg, annál eredményesebb a polarizált fénnyel történő kezelés.

 3.2. Mit ígér a polarizált fény?

Egy feltaláló szerint: “Maga az élet keletkezése is ennek köszönhető” (Szkeptikus Klub: Gyógyít-e a polarizált fény? - BME 2010.03.16. videofelvétel). Az elmélet szerint a síkban poláros fény valamilyen (a tudomány mai állása szerint jelenleg még teljesen ismeretlen) módon megváltoztatja a sejtmembránban lévő dipólusos molekulák alakját (konformációját), miáltal növeli azok energiáját, különösen a vörösvértestek oxigénszállító-képességét, energizálja a szervezetet, növeli a teljesítőképességet, javítja az immunrendszert és a pszichés állapotot, növeli a sportteljesítményt, iskolai teljesítményt, koncentráció-készséget, méregtelenít és még számos egyéb gyógyhatása van (például: allergiás megbetegedések csökkenése, betegségmegelőzés, vérnyomás normalizása, szív-érrendszeri problémák és vérkép javulása, mindezeken túl menstruációs problémák, migrén, bőrsérülések, traumák, függőségek, mozgásszervi betegségek, belgyógyászati betegségek, daganatos betegségek, potenciazavar stb. esetén is hatásos.).

 3.3. A készülékfejlesztők ígéretei

A készülékgyártók szerint a poláros fényterápia aktivizálja az immunrendszert, javítja a vérkeringést, normalizálja a hormontermelést. Növeli a veséken, bélrendszeren, bőrön át történő kiválasztást, ezáltal a májon, veséken, nyirokrendszeren keresztüli méregtelenítést, segíti a bőr védekező funkcióját. A készülékgyártók e főbb hatásokat elsődleges (primer), illetve másodlagos (szekunder), biofizikai, illetve biológiai hatásoknak tulajdonítják (Várkonyi László: Biopolár (előadásanyag), 2008).

 Primer, azaz biofizikai hatás a sebek gyógyulása (fekély, felfekvés, égés, műtéti seb, reumatikus fájdalom). A poláros fénnyel való besugárzás hatására markánsan megnő a baktériumok bekebelezésére (fagocitálására) (baktériumok elleni védekezés fajtája, a baktériumok eltakaritása) kész fehérvérsejtek aránya a már elpusztultakhoz képest. Segíti a besugárzás a fehérvérsejtek kilépését a seb felületére. Megjelennek a neutrofil granulociták (granulociták a fehérvérsejtek egy fajtája, a neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel szállnak szembe, elsőként válaszolnak a fertőzésre, tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet), amelyek önmaguk feláldozásával a szervezet védelmében bekebelezik a baktériumokat. 5-10 szeresére nő a fagocitáló sejtek aktivitása (étvágya), s eltűnnek a sejten kívüli baktériumok (működésük vagy bomlásuk során mérgező anyagokat kibocsátó baktériumok).

 Szekunder, azaz biológiai hatásként a poláros besugárzás serkenti és javítja a szervezet regeneráló és immunrendszerét. A további kezelés hatására megindul, illetve fokozódik a szervezet immunológiai védekezése. A poláros fény baktériumok elleni ezen általános hatását a plazmasejtek (a fehérvérsejtek egyik típusa, ellenanyagokat termel), limfociták (nyiroksejtek, melyek ellenanyagokat termelnek, vezérlik az immunválaszt vagy megölik a fertőződött sejteket) és a monociták (fehérvérsejtek, melyek takarító szerepet töltenek be) biztosítják. E fehérvérsejttípusok baktériumpusztító fehérjéket bocsátanak ki, melyek megjelenése azt jelenti, hogy a szervezet mélyebb, általános immunológiai mechanizmusokat is aktivált a baktériumok elpusztítására. E folyamatok beindulásával kezdődik a seb látványos gyógyulása. Többszörösére emelkedik a fibrinszálak (fonalas fehérje) mennyisége, megerősödnek és kötegessé válnak, melyek a kezelés előtt néha nem is fellelhetők.

A szekunder hatások főként a gyorsabb sebgyógyulást jelentik. Ez sejtszerkezeti (citológiai) hatások következtében lép fel, ami se nem cáfolja, se nem bizonyítja a sejtbiológiai hatásmechanizmuson alapuló teóriát, hanem azzal párhuzamosan egy másik, az immunrendszer sejtes működésével kapcsolatos elméletet állít fel. E szerint megnő a fagocitálásra kész, egészséges fehérvérsejtek aránya az elhaltakhoz képest, és a kezelés elősegíti a sebfelületre való kilépésüket. Ezek többsége a fent említett, úgynevezett „neutrofil granulocita”, amelyek bekebelezik a baktériumokat. A szervezet védekezésének ez a legelemibb formája. Az elmélet szerint egyszerre fokozódik a baktériumflagocitás mértéke és intenzitása, s e két jelenség eredménye, hogy elfogynak a szövetsejteket támadó s így a gyógyulást gátló baktériumok. További immunológiai hatás a szervezet védekezésének fokozása. Megnő a plazmasejtek, limfociták és monociták száma, melyek a baktériumokat elpusztító immunfehérjéket bocsátanak ki. Megjelenésük arra utal, hogy az egész szervezet mozgósítva lett a seb gyógyulása érdekében.

 3.4. Az alkalmazók ígéretei

A poláros fényterápia alkalmazói, azaz a polarizált fénnyel kezeléseket végző orvosok és természetgyógyászok (az önmagukat kezelő laikus felhasználókat most nem sorolom ide) véleménye a polarizált fény előnyeiről már sokkal messzebbre mutat. Szerintük „a betegségek zöme kezelhető polarizált fényű gyógylámpával” (Dr. Deák Sándor: Gyógyítás fény- és színterápiával - Magánkiadás, 2007). Ilyen betegségek, a teljesség igénye nélkül: szemgyulladás, alvászavar, torokgyulladás, mellhártyagyulladás, hörghurut, tüdőgyulladás, légmell, nátha, fülfájás, fülcsengés, égés, fagyás, menstruációs panaszok, tályog, akne, allergia, szemölcs, bőrgomba, fogínysorvadás, pikkelysömör, ekcéma, visszérgyulladás, bőrfertőzés, herpesz, hajhullás, narancsbőr, bursitis (nyáktömlő-gyulladás), isiász, kalapácsujj, prosztata panaszok, aranyér, ízületi gyulladás, gerincproblémák, tenziós fejfájás, migrén, középfülgyulladás, fogfájás, reuma, sebek, hegek, fekélyek, felfekvés, magas vérnyomás, angina, szívinfarktus, szívritmuszavar, szívelégtelenség, agyvérzés, érszűkület, májgyulladás, epegyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás, gyomorfekély, reflux (a gyomortartalom nyelőcsőbe történő visszaáramlása), vastagbélgyulladás, asztma, vesemedence-gyulladás, vesegyulladás, hólyaghurut, veseelégtelenség, cukorbetegség, frigiditás, impotencia, köszvény, autoimmun betegségek, pajzsmirigy betegségei, csontritkulás, arcidegzsába, miómák, ciszták, daganatos betegségek, sclerosis multiplex, epilepszia, depresszió, demencia, hallucinációk, skizofrénia, diszlexia és hasonló tanulási nehézségek stb.

 Az alkalmazók szerint a javasolt kezelés alatt a beteg terület polarizált fénnyel történő megvilágítását kell érteni, heti 2-3 alkalommal, esetleg naponta, alkalmanként 5-15 percig. Fontos és bizonyos értelemben megnyugtató feltétele még a kezelésnek, hogy csak a kezelőorvos javallatával és ellenőrzése alatt, konzervatív kezelés mellett, kiegészítő terápiaként ajánlják az alkalmazók.

 3.5. Kutatási eredmények

Mielőtt a szkeptikusok véleményét megismernénk, fontos kitérni a kutatási területekre. A tudományosan igazolt és publikált kutatási eredményeknek kell képviselni az objektivitást, így a pro és kontra vélemények, a hitbéli kérdések, pszichés hatások és személyes megtapasztalások felett álló tényeket. Nehéz a teljesség igényével bemutatni ezeket. Részben kevés az átfogó kutatás, inkább egy-egy konkrét betegségben kismintás kísérletről van szó, melyben a páciensek javulása és a fényterápia közti összefüggést elemzik a kutatók (pl. Dr. Madarasi Anna PhD. és Prof. Dr. Falus András kutatásai napjainkban: Prof. Dr. Falus András, Dr. Madarasi Anna, Fenyő Márta, Éder Katalin dr.: A polarizált fény epigenetikai tényező a gyulladásgátlásban; teljesgenom-szintű expressziós analízis gyermekkori visszatérő légúti megbetegedésekben (Orvosi Hetilap, 2011, 152/37. p.1492–1499.); Falus A, Fenyo M, Éder K, Madarasi A.: Genome-wide gene expression study indicates the anti-inflammatory effect of polarized light in recurrent childhood respiratory disease, 2011, (PubMed: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21744267 (2012-07-25))). Másrészt, sok az olyan beszámoló, ahol nem kutatás történt, hanem gyakorló orvosok a poláros fényterápiás kezelés személyes tapasztalatairól számolnak be, és ebből vonnak le következtetéseket (Prof. Dr. Kárpáti Pál; Dr. Knoll Zsolt PhD.; Dr. Madarasi Anna PhD. beszámolói (http://miskolc.sensolite.hu/hu/content/orvosi-szakvelemenyek (2012-07-25))). E kettő gyakran összemosódik a különböző interpretációkban, ismeretterjesztő cikkekben. A dolog misztikusságát erősíti, hogy a kísérletek orvosszakmai megfelelősége és az alapvető biokémiai folyamatokra kiterjedő mélysége csak a szakterületen jártas orvosok számára átlátható, ugyanakkor ezt ellensúlyozzák az elismert szaktekintélyek, akik nevüket adják e kutatási eredményekhez. Bár a tények, a bizonyítékok e kísérletekben rejlenek, mérnökként még lelkiismeretes olvasóként is nehéz eligazodni a téma szakirodalmában, ezért jórészt az orvoslásban jártas szakértők véleményére, értelmezésére vagyunk utalva.

 Az egyik bizonyíték egy olyan kísérlet volt, melyben a sebgyógyulás a polarizált fény hatásának köszönhetően gyorsult fel. Ez egy kettős vakkísérlet volt patkányokkal, ahol a hátukon ejtett seb gyorsabban gyógyult, főként a jobbra cirkulárisan, részben a síkban polarizált fénynek köszönhetően. A gyorsabb gyógyulás oka feltételezhetően egy optikailag aktív hatóanyag, mely részt vesz a gyógyulást elősegítő biokémiai reakciókban, de ennek vizsgálatára nem terjedt ki a kísérlet (Tada K, Ikeda K, Tomita K. - Department of Orthopaedics Surgery, School of Medicine, Kanazawa University, Takaramachi, Kanazawa, Japan -2009 (PubMed: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/19680158 (2012-07-25))).

Már 1981-ben egy 10-mintás lábszárfekélyes kísérletben kis intenzitású lézerrel sugározva a fekélyes területet, jelentős javulást tapasztaltak (ez egyébként ebben a betegségben szokatlan), ezt a lézer mint polarizált fény hatásának tulajdonították. Az ezt követő több, mint 10 éves kutatás a fehérvérsejtek anyagcseréjének gyorsítását és a vörösvértestek oxigénszállító-képességének növelését mutatta ki, ezek áttételes hatásának tulajdonították a gyorsabb sebgyógyulást (Prof. Dr. Mester Endre, a SOTE professzora 1966-tól folytatott kis intenzitású lézerrel végzett kutatásokat, melyben a fény biostimulációs hatását vizsgálta, ennek részekén vizsgálta a lézer mint poláros fényforrás polarizáltsága és a gyógyhatás összefüggését 1981-től.).

Prof. Dr. Falus András biológus, az immunológia egyik legnagyobb hazai szaktekintélye a lineárisan polarizált fény hatását hasonlította a kontroll diffúz fényéhez in vitro sejttenyészeteken. A szerzők véleménye szerint a kísérlet alátámasztotta a polarizált fény gyulladásgátló hatását (Prof. Dr. Falus András (SE) saját szakvéleménye alapján, részletesen a http://miskolc.sensolite.hu/hu/content/orvosi-szakvelemenyek (2012-07-25) oldalon bemutatva).

Szintén Prof. Dr. Falus András, valamint Dr. Madarasi Anna kutatásában (A kutatás Prof. Dr. Falus András akkreditált laboratóriumában történt a SE-n, az allergiás gyerekek klinikai vizsgálata Dr. Madarasi Anna PhD. főorvos irányításával történt a Szent János Kórház Észak-Budai Kórházában) allergiás gyerekek és egészséges felnőttek polarizált fénnyel történő kezelése során jelentős génexpressziós (génkifejeződés, több tényező is befolyásolja, nem csak a DNS) változásokat tapasztaltak immunológiai és gyulladásos paraméterekben. A hosszas magyarázat helyett ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, az immunrendszer sejtjeinek DNS-ébe kódolt működést befolyásolja a kezelés, javítja a gyulladásos folyamatok elleni küzdelem hatékonyságát. A kutatásban 25 allergiás gyermeket vizsgáltak, akikből 20-nál javulás volt tapasztalható a krónikus gyulladási folyamatban. Az eredmények a publikáció szerint szignifikánsak és reprodukálhatók (Falus A, Fenyo M, Éder K, Madarasi A.: Genome-wide gene expression study indicates the anti-inflammatory effect of polarized light in recurrent childhood respiratory disease. 2011 (PubMed: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21744267 (2012-07-25))).

 Bár e kutatási eredmények önmagukban nem vitatottak, a szakértők megjegyzik, hogy Falus elsősorban a gyógyuló betegek laboreredményeit hasonlította össze azokkal, akik nem reagáltak a kezelésre, ahelyett, hogy egy kontrollcsoporttal történt volna az összehasonlítás. Nem kettős vakkísérlet történt, ezért nem zárható ki a placebóhatás; kicsi a minta, valamint a kezelések megkezdése előtt tisztázatlan okok miatt a csoport számos betegét kizárták a vizsgálatból. A kontrollcsoport hiánya szakértői vélemények szerint nem magyarázható Falus fentebb említett in vitro sejttenyészet-kísérletének eredményeivel, mivel a két kutatás nem ugyanazt vizsgálta (Szkeptikus Klub: A polarizált fény biológiai hatásai (http://szkeptikus.blog.hu/2011/12/14/szkeptikus_klub_a_polarizalt_feny_biologiai_hatasai (2012-07-25)).

A fentieken túl számos publikált vizsgálat történt még e témában, de a szakértők szerint ezek közös jellemzője a kontrollcsoport és/vagy az egyértelmű eredmények hiánya (Szkeptikus Klub: Gyógyít-e a polarizált fény? - BME 2010.03.16. videofelvéte).

 3.6. A poláros fény emberi szervezetre kifejtett hatásai – érvek kontra

A szkeptikusok tábora legalább olyan széles, mint a hívő alkalmazóké és a hétköznapi laikus felhasználóké. Az előbbiek meggyőződése, hogy a polarizált fénynek semmilyen lényegi hatása nincs az emberi szervezetre, a kutatási eredmények nem bizonyítják egyértelműen, hogy a polarizált fénnyel kezelt és nem kezelt betegek gyógyulási esélyei közt különbség lenne. A következőkben vegyük sorra az ellenérveket.

 3.7. Bizonyítatlan hatásmechanizmus

Bár számos kísérlet történt, ami szövetek gyógyulását vizsgálta, a hatásmechanizmus alapját képező sejtbiológiai folyamatok mindmáig nem nyertek igazolást. A modell tudományos megalapozottsága gyenge, azt még maga a feltaláló is „kitalált modell”-nek, „fikció”-nak nevezte (Szkeptikus Klub: Gyógyít-e a polarizált fény? - BME 2010.03.16. videofelvétel). Minden olyan kísérlet, ami a polarizált fény élő szövetekre gyakorolt hatását vizsgálta, a folyamatok egészét nem vagy csak részben tárta fel. Mérhetőek lettek bizonyos paraméterek, például az immunológiai folyamatokban részt vevő sejtek száma, de a változások pontos folyamatát és az egyes sejtekre gyakorolt biofizikai hatást nem ismerjük. Az egyik legalapvetőbb kérdés, hogy befolyásolja-e a polarizált fény a sejtmembrán folyadékkristályának fázisátmenetét, szintén máig nem nyert bizonyítást. Különös jelentőséget kap ez annak fényében, hogy 30 éve forgalmaznak ezen elven működő gyógylámpákat, de azóta sem történt eredmény (előrelépés) ez ügyben.

Ha van valami, ami gyógyhatású, de még nem ismerjük a hatásmechanizmusát, önmagában nem baj. Sokáig így volt ezzel a népi gyógyászat a gyógynövények területén is.

Ugyanakkor figyelembe véve, hogy a poláros fényű gyógyeszközök alkalmazóinak véleménye szerint számos betegségben okoz javulást a poláros fény, feltételezni kellene, hogy hatása szerteágazó, tehát a gyógyítási folyamat kézben tartásához, illetve a különböző kórokok differenciált kezeléséhez a különböző hatások mértékét ismernünk kellene, csakúgy, mint a besugárzási dózisok és a különböző hatások mértéke közti összefüggést, vagy az esetleges káros dózist. Szintén ismernünk kellene a mellékhatásokat, melyek elmaradása valószínűtlen, ha feltételezzük, hogy a polarizált fény folyamatok százait befolyásolja az emberi szervezetben.

 A polarizált fény alkalmazói közt vita van arról, függ-e a hatás a fény színétől, azaz a hullámhosszától, ezen keresztül az energiájától. Sokan állítják, hogy ez közömbös, mások szerint a szín kulcsfontosságú, mi több, minden egyes betegség kezelésére más-más szín a hatásos. Szintén vita van arról, hasznos-e, ha a fényforrás infra sugárzása kijut a készülékből és kezelés alatt álló szövetekbe hatol. Egyesek szerint az infra sugárzást teljesen ki kell szűrni, mert emeli a hőmérsékletet, ami felesleges, sőt egyes betegségekben káros. Mások szerint kifejezetten hasznos, mert a polarizált infra sugárzás mélyebbre hatol a szövetekben, mint a látható fény, ráadásul serkenti a keringést, több vörösvértestet ér el, és a helyi hőmérséklet-emelkedés a gyulladásos folyamatok gyógyulásában is hasznos. E kérdésekben a polarizált fény gyógyhatásában hívők közt sincs egyetértés, a vita a szkeptikusok érveit erősíti.

 3.8. A besugárzás iránya mindegy?

A polarizációnak a biofizikában csak akkor van értelme, ha a polarizáltság irányának szerepe van. Mivel a polarizálatlan fény végtelen sok irányban síkban poláros fény összességeként fogható fel, ezért a közönséges, polarizálatlan napfény is gyógyhatással bírna, ha nem lenne összefüggés a polarizált fény alkalmazásának szöge (tehát például a lámpatest helyzete) és az adott szögben elért szelektív hatásmechanizmus között. Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy bármilyen hullámhosszúságú egyszínű (monokromatikus) fény gyógyít, ezek tetszőleges kombinációja, egy összetett színkép azonban már nem, noha egymást nem oltják ki, sőt egymás amplitúdóját sem is csökkentik.

 Ha feltételezzük, hogy a polarizált fény minden pozitív élettani hatásának alapkövéül szolgáló sejtbiológiai alapokon (a sejtmembrán áteresztőképességére kifejtett hatáson) nyugvó teória igaz, akkor vajon honnan „tudja” a fény, hogy épp jó szögben éri el a sejtmembránt? E kérdésre is létezik egy „válasz” a hívő támogatók táborából: a fény biorezonancia alapján a beesési szögtől függően mindig kiválasztja a sejt azon részeit, ahol a legjobban hat. Ezt persze tudományos alapon elég nehéz bizonyítani, főleg a nem bizonyított „biorezonancia” miatt.

Ha egyik irányban hasznos, akkor arra merőleges irányban ugyanolyan mértékben káros? Vagy ha nem is káros, de feltételezzük, hogy egy adott testtájat egyik nap 0°-os szögben, másnap 90°-os szögben sugárzunk be poláros fénnyel (akár véletlenül is megváltoztatva az irányt), akkor az egyik nap elért pozitív hatásokat másnap tökéletesen kioltjuk?

 A laikus felhasználók többsége otthon önmagát kezeli, ezért nem valószínűsíthető, hogy minden nap pontosan ugyanabban a szögben tartva a készüléket tenné ezt, tehát ha a hatás irányfüggő, akkor véletlenszerű a hatás vagy hatástalanság, a pozitív és negatív folyamatok mértéke és száma. Ha nincs összefüggés a fény polarizáltságának beesési szöge és a hatás közt, akkor felesleges a polarizáció, hiszen akkor egy polarizálatlan fényű izzólámpával is elérhető lenne a kívánt hatás. Sőt, egyetlen besugárzással rengeteg további polarizált fényű kezelés megspórolható lenne.

3.9. Közvetlen bizonyítékok hiánya

Egy elismert kísérlet és néhány nyilvánvaló eredmény után többszörös következtetések és tézisek alapján következtetnek a széleskörű hatásra. A sebgyógyulással kapcsolatos kísérleteken túl betegségek széles skálájával összefüggésben átfogó vizsgálat nem történt. Ennek ellenére a fejlesztők és gyártók is tucatnyi egyéb hatást tulajdonítanak a polarizált fénynek, konkrét betegség-indikációkat is megemlítve, az alkalmazók pedig ezen messze túlmennek, amikor gyakorlatilag az összes közismert betegséggel összefüggésben gyógyhatást említenek. Megkérdőjelezhető egy olyan csodaszernek tetsző eszköz, mely a tüdőgyulladástól a pikkelysömörig, a hajhullástól az asztmáig, a köszvénytől az allergiáig stb. szinte minden betegségben javulást eredményez. Az orvostársadalomban különös felelősséggel bír az az olyan súlyos és a legkülönfélébb okokra vezethető betegségeket is ide sorolni, mint például az epilepszia, szívinfarktus, sclerosis multiplex, skizofrénia, daganatos betegségek stb. (Dr. Deák Sándor: Gyógyítás fény- és színterápiával - Magánkiadás, 2007)

 3.10. Vérkép

A polarizált fényterápia támogatói szerint a poláros fény alapvetően hat a vérre, leginkább a vörösvértestekre, sőt a mai fejlesztések az egész test besugárzásával szintén a minél több vörösvértest besugárzásának lehetőségét hangsúlyozzák, és már a kezelés után röviddel tapasztalt, állítólagos számos kedvező hatást ebből vezetik le. A szkeptikusok szerint joggal merül fel a kérdés, hogy nagyszámú, statisztikailag sokaságnak nevezhető alanyon miért nem vizsgálják (vizsgálták) a vérkép változását, hiszen ebből sok fontos következtetést lehetne levonni a hatásosságra és a hatásmechanizmusra. A vérkép vizsgálata nem bonyolult, az alanyra nézve veszélytelen, és nem is túl költséges eljárás.

3.11. Adott poláros fényű készülékek hatásmechanizmusa

Minden gyártó készüléke a legjobb, leghatásosabb és a tisztességes marketingeszközök adta lehetőségek határain belül egyéb megkülönböztető tulajdonságokkal is bír, melyek kiemelik a versenytársakéi közül. Ennek ellenére a hatásmechanizmusok közt nem lehet önálló, az adott gyártó adott készülékére vonatkozó kísérletekről, gyógyhatást vizsgáló vagy bizonyító laborvizsgálatokról olvasni (a hirdetésekben elhelyezett csodás gyógyulásokról szóló történeteket ne tekintsük tényszerűnek vagy tudományosan bizonyítottnak). Számos készülék, függetlenül a fényforrástól, illetve a polarizáló eszköztől (a polarizálás módjától) és függetlenül a polarizáltság mértékétől, a más hasonló készülékekkel is elért eredményekre vagy kísérletekre hivatkozik, természetesen az adott típus konkrét megemlítése nélkül. Hovatovább, így lassan olyan természetes alapvetésnek tüntetik fel a polarizált fény használatának gyógyhatását, mintha azt állítanánk, hogy levegőt lélegzünk be.

 A probléma tovább gyűrűzik az engedélyeztetési eljárásba is. A gyógylámpa kifejezés csak bizonyítottan gyógyhatású termékek esetén használható, sőt, az ilyen lámpatest egyben orvostechnikai eszköznek is minősül, melynek hatását igazolt klinikai vizsgálatokkal kell alátámasztani, valamint a jogszabályokban leírt egyéb szigorú alkalmazástechnikai és villamos biztonságtechnikai vizsgálatoknak szükséges alávetni. A gyógyhatás bizonyítása azonban közvetett módon is történhet, ha a gyártó hivatkozik más gyártó hasonló felépítésű és hasonló polarizált fényt kibocsátó termékére, mely korábban gyógylámpa minősítést kapott, akkor az ekvivalenciára hivatkozással az újabb gyártó újabb terméke is megkapja azt. A konkurens, de hasonló felépítésű termékek így tényleges klinikai kísérletek nélkül „öröklik” egymástól a gyógylámpa jelzőt anélkül, hogy hatásukat közvetlenül bárki bármilyen módon valaha is klinikai körülmények között megvizsgálta volna.

A polarizált fénnyel működő eszközök gyógyhatásának bizonyítása és a hirdetésekben szereplő ígéretek közti ellentmondás a hatóságok rostáján is néha fennakad: az utóbbi években több elmarasztaló határozat született a Gazdasági Versenyhivatal (GVH határozatai Vj-75/2006/27.; Vj-88/2006/25.; Vj-95/2006/24.;Vj-124/2007/063.; Vj-147/2008/31.; Vj-113-070/2009. számokon) és az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH határozatai 41791-004/2011/OTIG.; 11968-001/2012/OTIG. számokon) részéről is.

4. Polarizált fény a környezetünkben

Meglepő módon környezetünkben rengeteg a síkban polarizált fény, együtt élünk vele akkor is, ha nem tudunk róla, hiszen nem látjuk, nem érzékeljük. Ezek forrása részben természetes (az égboltról vagy természeti képződményekről származik), másik része viszont összefüggésben van az ember alkotta tárgyakkal, épített környezetünkkel.

 4.1. Természetes poláros fényforrások

A legtöbb, síkban polarizált fény a tiszta égboltról származik. Már a vikingek is használhatták e jelenséget, bár többnyire a Napra hagyatkoztak. A sarkkör közelében hajózva gyakran eltévedtek volna, mikor a Nap a horizont alatt, köd vagy felhők által takarva volt. Egyesek feltevései szerint, a vikingek „napkövekkel” tájékozódtak (például kordirit vagy turmalin), azokon átnézve és forgatva az égbolt fényerőssége és színe váltakozott. Mivel az égbolt fénye részlegesen síkban polarizált és a Nap állásától függően mindig a szoláris meridiánra tükörszimmetrikus és jellegzetes képet mutat (10. ábra), e kristályok pedig a polarizált fényt a beesési szögtől függően eresztik át, ködös vagy részben fedett égbolt esetén is megállapítható volt a Nap iránya (Horváth G., Barta A., Hegedüs R., Pomozi I., Suhai B., S. Åkesson, B. Meyer-Rochow, R. Wehner (2008) Sarkított fénnyel a vikingek nyomában az Északi-sarkvidéken: A polarimetrikus viking navigáció légköroptikai feltételeinek kísérleti vizsgálata. Fizikai Szemle 58: 131-140 + színes címlap + színes belső borító).

A teljes égbolt (három neutrális pontot kivéve, amit felfedezőikről Arago-, Babinet- és Brewster-pontnak nevezünk (Gál J., Horváth G., Pomozi I., R. Wehner (1998) Az égbolt polarizálatlan pontjai, avagy amit már Arago, Babinet és Brewster is ismert, de eddig közvetlenül még senki sem látott. I. rész Természet Világa 129: 151-154)), részben síkban polarizált fényű. Rayleigh fedezte fel, hogy ha a közvetlen napfény a légkörben csak egyszer szóródna (Rayleigh-modell), akkor a Nap irányában és azzal szemben (anti-Nap irányában) a polarizáció foka nulla lenne, ezen egyenesre merőlegesen a Naptól ±90°-ban viszont 100%. A valóságban a fény többször is szóródik, míg eléri a földfelszínt, az égboltfény polarizációfoka és -iránya jellegzetes képet mutat az égbolton. E többszörös szóródás jelentőségét a Nobel-díjas S. Chandrasekhar ismerte fel 1950-ben. Az égboltról származó fény polarizációfoka irányfüggő, átlagosan 40% (Gál J., Horváth G., Pomozi I., R. Wehner (1998) Az égbolt polarizálatlan pontjai, avagy amit már Arago, Babinet és Brewster is ismert, de eddig közvetlenül még senki sem látott. II. rész Természet Világa 129: 212-215).

 A 11. ábrán tiszta, részben felhős, teljesen borult, ködös, erdőtűztől füstös és napfény által megvilágított lomboktól zömében takart égbolt 180° látószögű halszemoptikás fényképe, valamint a spektrum kék (450 nm) tartományában képalkotó polarimetriával mért p lineáris polarizációfokának és a helyi meridiántól számított α polarizációszögének a mintázata látható; a napkorong egyik égbolton sem látszik (Horváth G., Barta A., Suhai B., Varjú D. (2007) A poláros fény rejtett dimenziói I. Sarkított fény a természetben, polarizációs mintázatok. Természet Világa 138: 395-399 + színes borító 3. oldala).

 A növényzetről, a levelekről szintén jelentős mennyiségű síkban polarizált fény verődik vissza. Ennek mértéke átlagosan 0-50%, függ a fajtól, a növény egészségétől, érettségétől, vízháztartásától. Repülőgépről mérve a haszonnövényekről (például búza, kukorica) visszaverődő fény polarizációját, fontos információkhoz jutnak a mezőgazdasági szakemberek. De nemcsak az égbolt és a növényzet, hanem maga a talaj is részben polarizált fényt ver vissza. Az Umow-szabály szerint a spektrum adott tartományában minél sötétebb egy tárgy, annál nagyobb polarizációfokú fényt ver vissza. Ennek mértéke változó, a talaj összetételétől, minőségétől és nedvességétől függ. A talajról visszavert fény polarizációjának repülőgépről történő mérése szintén fontos a mezőgazdaságban, például az öntözés szükségességét jelezheti.

 Nem utolsó sorban ismét meg kell említeni a vízfelületeket: sima vízfelszínről vízszintesen poláros fény tükröződik, ha a felhős égbolt közel polarizálatlan szórt fénye vetődik rá. Az égbolt fénye azonban különböző irányokban és mértékben síkban polarizált, ráadásul a vízfelszínen keresztül a víz alatti aljzatot részben elérő és onnan visszaverődő, majd a vízfelületnél megtörő fény függőlegesen polarizált lesz. A vízfelszín fényének polarizáltsága tehát a Nap állásától, az égbolt felhőfedettségétől, valamint a víz és az aljzat optikai tulajdonságaitól egyaránt függ. Ezt használják ki vízkeresésükhöz a polarotaktikus vízi rovarok (Horváth G., Hegedüs R., Malik P., Bernáth B., Kriska Gy. (2007) A poláros fény rejtett dimenziói II. Polarizációlátás és polarizációs ökológiai csapdák. Természet Világa 138: 512-516).

4.2. Épített környezetünk

A sötétszürke vagy fekete és sima felületű aszfalt, mint útburkolat erősen és vízszintesen polarizált fényt ver vissza, ha árnyékban van vagy már lement a Nap, napsütésben pedig akkor, mikor a megfigyelő a Nap felé vagy azzal ellentétes irányban nézi az aszfaltot (Rab O., Kriska Gy., Horváth G., Andrikovics S. (1998) Sarkított világ. Becsapott rovarok: kérészek az aszfalton. Élet és Tudomány 53: 1107-1109 + címlap). Megfigyelések szerint este és éjjel a közvilágítással ellátott utak felületéről szintén részben polarizált fény verődik vissza. Az éjszaka aktív, repülve vizet kereső polarotaktikus rovarokat részben ezért vonzzák a megvilágított aszfalt utak.

 Az üvegfelületek mindig tükröző hatást keltenek, a visszavert fény pedig részben síkban polarizált, sőt egy keskeny sávjában (az úgynevezett Brewster-gyűrűben) közel 100%-osan (Malik P., Hegedüs R., Horváth G., Kriska Gy. (2008) Üvegpaloták mint ökológiai csapdák II. rész: Vonzó fénypolarizáló üvegfelületek. Élet és Tudomány 63: 980-982). A kortárs építészet előszeretettel használja az üveget, üveghomlokzatok, üvegből készült burkolóelemek szinte minden új építésű irodaházon, bevásárlóközponton vagy középületen fellelhetők. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hétköznapi épületeken is egyre nagyobbak az üvegablakok, üvegajtók, divatosak az üvegportálok. Beltérben hasonló hatást fejtenek ki a vitrinek, tükrök, üveg szekrényajtók, fényes műanyag felületek, melyek szintén polarizálják a fényt.

 Nemcsak az üveg, hanem a különböző beltéri burkolatok, bútorlapok, a lakkozott és egyéb bevonó anyagokkal kezelt felületek szintén polarizáltan verik vissza a fény egy részét. (12. ábra) Nehéz lenne belsőépítészetileg olyan helyiséget kialakítani, ahol ne lennének polarizált fényt visszaverő, számottevő méretű felületek. Üvegfelületek alatt a gépjárművek szélvédője is értendő. A karosszéria fényezett elemei, különösen fényes és sötét (fekete, vörös) kivitelben, annyira erősen és vízszintesen polarizált fényt verhetnek vissza, hogy szintén odavonzhatják az erre érzékeny állatokat (Kriska Gy., Malik P., Horváth G., Csabai Z., Boda P. (2006) Sarkított világ. A “legzöldebb” autó fehér és piszkos. Élet és Tudomány 61: 812-814).

Végül, de nem utolsó sorban említsük meg az LCD monitorokat, melyeket munkánk közben egészen közelről nézünk és 100%-ban síkban polarizált fényt sugároznak arcunkba, csakúgy, mint az LCD televíziók vagy a 3D mozik. Igaz, hogy közel egy nagyságrenddel kisebb megvilágítást okoznak az arcon, mint annak a környezetnek a mesterséges világítása, ahol használjuk számítógépeinket, ám a polarizált fénymennyiség így se kevés, ha figyelembe vesszük, hogy néha egész munkaidő alatt a monitor előtt ülünk, és ezt még TV-nézéssel egészítjük ki esténként.

 4.3. Mennyiségek

Nem tudjuk pontosan, mennyi polarizált fény mire elég, milyen hatása van a különböző dózisoknak, ha hasznos. Tudjuk azonban, mit ajánlanak a gyógylámpák használói. Egy nagyon leegyszerűsített példán vessük össze egy átlagos kézi gyógylámpás polarizált fényű kezelés és egy óra szabadan tartózkodás alatt mennyi polarizált fény éri szervezetünket.

 Egy kisebb gyógylámpa 20 W-os halogén izzója kb. 7 cm átmérőjű területet világít be az ajánlott 5-15 cm intervallum középértékét véve 10 cm távolságból (Várkonyi László: Biopolár (előadásanyag, 2008)), ahol kb. 60 klx megvilágítást okoz. Hasonló a helyzet a nagyobb, például 50 W halogén izzónál, amelyet 10-20 cm ajánlott távolság középértékét választva 15 cm távolságból használunk. A megvilágítás hasonló, csak a besugárzott terület lesz nagyobb. Egy lineáris polárszűrő a ráeső fény intenzitását felezi, azaz ilyenkor 50% a veszteség. Ha az ajánlott kezelési idő napi 5 perc, a polarizált fényű besugárzás körülbelül 2500 lxh [lux*óra] (Ez a vázolt geometriai elrendezés esetén látható tartományban kb. 30 mW/cm2 fajlagos teljesítményt jelent egységnyi felületen, ebből számítható a besugárzott energia, de az egyszerűség kedvéért a múzeumvilágításban is alkalmazott lux*óra-t tüntettem fel.).

 Tiszta égbolt alatt – a Nap közvetlen sugárzásától eltekintve – csupán az égboltfényből származó közel 10000 lx megvilágítással számolhatunk, ennek úgy 40%-a lineárisan polarizált fény. Ez ráadásul minden fedetlen testrészünket éri, nem csak néhány négyzetcentimétert. De csupán a mennyiségek nagyságrendjének összehasonlítása végett most tekintsünk el attól, hogy ez időjárástól és öltözködéstől függ. Ha napi egy órát szabad levegőn töltünk, akkor a polarizált fényű besugárzás közel 4000 lxh.

4.4. Hogyan tovább?

A pro és kontra érveket számba véve továbbra is kérdés, hasznos-e a polarizált fény, s ha igen, akkor mennyi kell belőle ahhoz, hogy gyógyítson, mennyi kell ahhoz, hogy betegségmegelőző jelleggel jótékony hatást fejtsen ki szervezetünkre, és mennyi kell ahhoz, hogy fizikai és szellemi teljesítőképességünket, közérzetünket javítsa. E fontos kérdések megválaszolásához pillanatnyilag nem állnak rendelkezésre megbízható adatok. Mit tegyen a világítási szakember?

 Ha bizonyítást nyerne a poláros fény hasznossága, akkor célszerű lenne növelni a mesterséges fényforrásainkban a polarizált fény hányadát, vagy olyan lámpatesteket kellene tervezni, melyek megfelelő polárszűrők segítségével a hétköznapi fényforrások felhasználásával is polarizált fényt állítanak elő. Egy fénytechnikai méretezésnél is figyelembe lehetne venni a polarizációt, ki lehetne számítani a polarizációs fényáramhányadokat, a polarizációs síkok szögeit, egy arc felületén például a polarizált fényű cilindrikus megvilágítást vagy a látható tartományban sugárzott energiát. A gondolatmenet abszurdnak tűnik, mégis minden beltéri polarizált fénnyel világított helyiség egészségesebbé válna, ami mindenkinek érdekében állna, mindenki javát szolgálná.

 Ha bizonyítást nyerne, hogy az emberi szervezetre nincs hatással vagy csak néhány jól körülhatárolt gyógyító alkalmazásban (például fekélyes seb gyógyulása) hasznos, ezt széles körben kellene ismertté tenni. fel kellene hívni a figyelmet arra, hogy jelentős mennyiségű polarizált fény volt, van és lesz környezetünkben tudtunkon és akaratunkon kívül is, és ennek – esetleg néhány speciális terápiás eljárástól eltekintve – semmilyen hatása sincs a hétköznapi életünkre, ehhez mesterséges fényforrásokkal napi öt-tíz perc poláros besugárzást hozzáadni csepp a tengerben.

 Mint mértékadó és hiteles szakmai fórum, fel kellene sorolni a tudományos érveket, véleményezni kellene az ezzel kapcsolatos cikkeket és publikációkat csakúgy, mint a polarizált fényű lámpatesteket és készülékeket, akár hasznosnak bizonyulnak azok, akár nem.

 5. Összegzés

E cikknek nem célja igazságot tenni és ítélkezni a polarizált fény emberi szervezetre gyakorolt hasznosságáról. Legyen ez puszta bemutatás és figyelemfelhívás, hogy létezik egy jelenség, mely sok embert foglalkoztat, hiszen e polarizált fényű eszközöknek jelentős piaca van. A jelenséget, ami a látható fénnyel szorosan összefügg és a természetes világítás okán környezetünkben is megtalálható, vizsgálnunk kell a mesterséges világításban és fénykeltésben is, majd valamilyen álláspontot ki kell alakítani. Ha tudományos alapokon hozzá tudunk tenni e kutatásokhoz és bizonyíthatóan egészségesebb környezetet tudunk teremteni a mesterséges világítás részeként, akkor új lehetőségek nyílnak meg a világítástechnika terén. Ha azonban tudományos alapon cáfolható a polarizált fény egészségünkre és közérzetünkre gyakorolt gyógyító hatása, akkor ezt a véleményt kell nyíltan és következetesen képviselnie a szakmának.