Fényben fürdő élményfürdők
Mint tudjuk, a világítástechnikában élő arról ismerszik meg, hogy orra esik a küszöbben, mert már az ajtóban a lámpatesteket nézni. Persze, igyekszik szabadidejében néha megpihenni kicsit és nem a lámpákat kémlelni, de valljuk be, ez nem mindig sikerül. S bár azt gondolnánk, nincs az ellazulásra és a kikapcsolódásra megfelelőbb, mint egy élményfürdő, ahol az épített tér, a medencék, az élményelemek, a víz morajlása és megannyi más hatás árasztja el érzékeinket, a szemünk néha ott sem nyugszik: a fényeket keressük, figyeljük, értékeljük, magunkban ötletelünk vagy épp ítélkezünk.
Egy-egy medencében tespedve én is próbálok kicsit kívülállóként szemlélődni, ehhez a legtöbb segítséget a többi ember nyújtja: figyelem a viselkedésüket és próbálom megítélni, vajon jó-e nekik ez a világítási környezet úgy, ahogy van. És örömmel nyugtázom, hogy általában jó, mert nem is vesznek róla tudomást, mert megszokták, hogy máshol sem tökéletes, mert nem figyelnek rá, hiszen rohannak az elkóborolt gyerek után a medenceparton, mások tolakszanak a csúszdalépcsőn, esetleg épp a mosdót keresik vagy csak egykedvűen olvasnak a nyugágyon. Közben fentről, a magasból hatalmas fény árad, itt-ott kövér árnyékokat vet, máshol kápráztat, én meg elégedetlenkedem. Vajon tényleg jó ez nekik? Lehetne ezt jobban csinálni? Lehetne úgy, hogy lássák: a világítás értük van? Egyáltalán érdemes „láttatni” magát a világítást?
Látni és láttatni
Meggyőződésem, hogy minden élményfürdő egy-egy építészeti kuriózum, mindegyiknek egyénisége van, sajátos atmoszférája, mely ízlésbeli megítéléstől függetlenül számos értéket hordoz. A jó funkcionális világítás alapkövetelmény, de mit emeljünk ki? Az építészeti, belsőépítészeti értékek, a medencék és élményelemek, a növénydekorációk mind szóba jöhetnek, az építésszel együttműködve – egészen addig, míg a tulajdonos vagy az üzemeletető másként nem dönt. Koncepciók és ízlések vetélkedhetnek, egy tény: nem érdemes a kiemelő világításon spórolni, hiszen mindaz, amit ki szeretnénk emelni, már ott van, kitalálták, megvalósították, tehát érdemes láttatni is.
De akarjuk-e láttatni magát a világítást, mint dekorációs elemet? Ördögtől való-e egy félhomályos térrész, ahol meghatározó hangulati elem a víz alól kiszűrődő sejtelmes fény? Lehet-e éjszaki fürdőzéshez egy dinamikusan változó világítást létesíteni? Szabad-e élénk színű fényekkel „megfesteni” egyes felületeket? Egyáltalán lehet-e minden szempontból jó világítást létesíteni egy élményfürdőben.
Szabványok és egyéb skatulyák
A szabványokat és ajánlásokat illik betartani. A licht.wissen például kitűnő ajánlásokat fogalmaz meg a fürdők és a hobbi célú úszómedencék minden részterületére, de néha úgy tűnik, ezeket idehaza nem mindenki ismeri vagy alkalmazza. Ám a szabványoktól néha tartunk is. Egy fürdőtér, építészetileg és funkcióiban tud olyan bonyolult lenni, hogy megvalósíthatatlanná válik minden négyzetméterét optimálisan világítani, ugyanakkor megkérdőjeleződik bennünk egy-egy szabványos érték mindenáron való betartatásának ésszerűsége, mint a 30-as táblával kiakarózott úton a hatósági jószándék. Egy besüllyesztett jacuzziban melyre banánlevelek vetnek diszkrét árnyékot vagy egy mesterséges barlangban vajon indokolt-e a 200 lx? És éjszaki fürdőzésnél? És ugyanez elég-e egy alapos takarításhoz? Ha egyes esetekben nyilvánvalóan kevesebb is elég, fél a tervező vagy az üzemeltető, ki felel egy esetleges baleset esetén az alulvilágítottság miatt. Ha sok a fény, fél a tulaj (vagy az üzemeltető) a villanyszámlától vagy attól, hogy a sablonossá váló hangulat miatt az odalátogató vendégek elmaradhatnak. Egyféle világítási szint tehát nem elegendő.
Igények
Murphy szerint két csoportra lehet osztani az embereket: akik mindig csoportosítanak mindent, és akik nem. Egy átlagos élményfürdőben is kétféleképp csoportosíthatjuk az igényeket: funkció és tevékenység szerint. Funkcionálisan létezik nappali normál üzem, amikor évszaktól és napszaktól függően kiegészíteni szükséges a természetes világítást bizonyos helyeken és mértékben, illetve esti üzem, amikor teljes egészében mesterséges ilágítással üzemel a fürdő. Sok helyen van éjszaki fürdőzés, mely hangulatában „bulihelyszínt” igényel, esetleg rendezvény céljára bérbe adható a fürdő egy része vagy egésze, ekkor egyedi igényeket támasztanak. A zárás után takarítás következik, tökéletes tisztaságot elérni egyben nehéz látási feladatot is jelent, – és most a biztonsági- vagy őrvilágítást már ne is érintsük.
Tevékenység szerint a fürdőzők veszélyes tevékenységet végezhetnek, pl. a medence szélén vizes közlekedőn haladnak vagy csúszdalépcsőt másznak. Tán kevésbé veszélyes, ha úsznak vagy fürdenek, még kevésbé, ha víz alatti padon ülnek és relaxálnak. A medencétől távolabb mindig vannak biztonságos közlekedő részek, melyek felülete többnyire száraz vagy csak nedves, illetve pihenő zónák, ahol a vendégek fekszenek a nyugágyakban, esetleg alszanak vagy olvasnak. Előfordul a medencetérben bárpult, étkezőterasz vagy gyereksarok is. A mesterséges világításnak mindezen igényeket ki kell elégíteni, mindezt egy térben, egyszerre többet egyidőben. És itt meg kell említeni a medencetéren kívüli, méltánytalanul elhanyagolt, de nem kevésbé fontos helyiségeket, pl. különböző kezelőket, konditermet, mellékhelyiségeket, öltözőt, melyek a tervező látóterének perifériáján szoktak elhelyezkedni.
Igénytelenségek
Néha fölszisszenek egy-egy kiviteli tervet, (le se merem írni, hogy megvalósult fürdőt) látva, jellemzően a következők láttán, címszavakban: általános világítás, mely a medencék, a közlekedők és a pihenők térrészeit egy áramkörről, egyszerre, azonos intenzitással világítja. Mélysugárzók a pihenők vagy a relaxációs nyugágyak felett, a kezelők ágyai felett, a pelenkázó felett, melyek az éppen fekvő ember arcára irányulnak. Nagy teljesítményű fényvetők medence körül, melyek bármely irányba tekintve kápráztatnak. Fényvetők a gyerekmedence körül, közel horizontális irányban a gyerekekre irányítva. Csúszdalépcsők, melyek félhomályba burkolóznak. Mászófal, egy darab ipari mélysugárzóval (a mászó háta mögött). Mosdókban és hajszárítók tükrei fölött egy-egy „spotlámpa”, vagy inkább semmi. Recepció és pénztár, mely beléptető kapukkal és információs tábláival együtt diszkrét félhomályba burkolózik. WC- és öltöző fülkék közt a paraván fölé helyezett szolíd mélysugárzó, mely csak árnyékok képzésére megfelelő. Öltözőszekrények, amelyekbe soha nem lehet belátni.
Medencetér
A medencetér az élményfürdők központi tere, a legfontosabb. A fentiekből látszik, hogy egy medencetér világítását legalább 4-5 különböző világítási eszközzel, ennél is több áramkörről, különböző világítási képeket létrehozva lehet csak megoldani. Az EN 12193 szerint egy hobbi célú medencében és partján 200 lx és 0.5 középegyenletesség megfelelő. Ez a hangulat megteremtéséhez bizonyos eldugottabb részeken illetve vízalatti világítótestek hatásának kidomborításához, egy kicsit színpadiasabb látványhoz sok, különösen akkor, ha az ehhez képest létesítendő kiemelő világítást energiahatékonysági szempontból is vizsgáljuk. Takarításhoz kevés, hajszálakat és maszatokat keresni 500 lx se sok. Éjszakai rendezvények alkalmával a dekorációs célú és kiemelő világításnak dominánssá kell válnia, ezért az általános világítást dimmelhetővé kell tenni, hogy az előbbieket inkább kiegészítse, és ne uralkodjon felettük. Kisebb medencékben, különösen kültéren elegendő a medencékbe helyezett világítótestek által könnyen elérhető 100 lx, amelyet már kívülről nem is szükséges kiegészíteni, csupán a medence partját kell 5-10 lx erejéig megvilágítani. A vízalatti lámpatestek célszerűen a medence burkolatát világítják és nem a víztömeget vagy a vízfelszín feletti teret, mert hatásuk és hatékonyságuk ekkor a legjobb. Nagyon fontos a káprázás elkerülése, különösen a vízfelület által okozott közvetett káprázásra kell ügyelni. Az aszimmetrikus lámpatestek, az indirekt világítás, a több kisebb egységteljesítményű lámpatest körültekintő elhelyezése csökkenti a káprázás veszélyét. Ha domináns az indirekt világítás, az nem csak a káprázást küszöböli ki, hanem nyugtatólag hat, családiassá, bensőségessé teszi a teret, segíti a relaxációt.
A medence partja fontos közlekedő terület, ahol a folyókarács és a csúszásveszély, illetve a medencébe vezető lépcsők, lejárók környéke kiemelt figyelmet érdemel. A távolabbi közlekedőket külön zónaként lehet kezelni, ahol a szokásos 100 lx is elég. A pihenő területek, nyugágyak felett óvakodni kell a direkt világítástól, mert a fekvő embereket kápráztatja, viszont sokan olvasnak, ezért nem a megvilágítás csökkentésével, hanem elégséges (200 lx) szórt fénnyel kell a látást biztosítani. Az indirekt szórt fény tetszőleges testtartásban teszi lehetővé az olvasást kápráztatás nélkül, nyugtatólag hat és a szundikálókat sem zavarja. A gyerekmedencék körül szintén a környezeténél több és minél egyenletesebb világítást kell létesíteni, mert ez a rohangáló apróságok biztonságát szolgálja és az őket aggódva szemlélő szüleikben is növeli a biztonságérzetet.
Külön kiemelendő a csúszdalépcső és a csúszda vége, melyek közül a lépcső szokott lenni a nehezen világítható, különösen, ha olyan csigalépcsőről van szó, melyre önmaga vagy a felső beszálló szintje eleve árnyékot vet. Ekkor olyan helyi világításról kell gondoskodni, hogy a lépcsőn közlekedés biztonságos legyen, ugyanakkor a helyi világítás a lépcsőn haladva sehonnan se kápráztasson. Nézési irány tekintetében némi könnyebbséget jelent, hogy ezeken a lépcsőkön egyirányú a forgalom. Ha funkció szerint egyéb térrészek integrálódnak a medencetérbe (pl. étkező), akkor értelemszerűen az oda való világítást külön kell méretezni, figyelembe véve az általános világítás hatását is.
Bármely térrészről legyen is szó: az oda irányuló lámpatestek kapcsolásánál figyelembe kell venni, hogy nappal és sötétedés után is szükség van-e rá, milyen mértékben, egy éjszaki fürdőzés látványképébe illeszkedik-e, esetleg olyankor dimmelve üzemeljen-e, sőt, még az azonos típusú és elvileg egy áramkörre kapcsolt lámpatestek esetén is mérlegelendő, nem kell-e az adott térrészt további külön részterületekre osztani és ezt a kapcsolás során figyelembe venni. Például egy pihenő zóna hosszan elhúzódik a fal mellett, de csak egyik fele esik ablak mellé, értelemszerűen a másik felén nappal is kell világítás az olvasni vágyóknak.
Kapcsolás
Ma egy épületfelügyeleti rendszerrel nem kihívás 10–20–30 áramkört napszakoknak, időpontoknak megfelelően, akár rendkívül összetett módon vezérelni, mégis hagyományosan néhány kapcsolóval célszerű megoldani ezt a feladatot. Ezt az indokolja, hogy a világítási képeket az úszómesterek kapcsolják, akik nem világítási és nem IT szakemberek, és szeretnék egyszerűen kézben tartani a világítás vezérlését, meghagyva annak a lehetőségét, hogy bármikor egy mozdulattal változtathassanak rajta. Ezért a legcélszerűbb a medenceteret a sajátos funkciói szerinti 3–4–5 db kapcsolóval vezérelni: normál, éjszakai (buliüzem), takarító, esetleg rendezvény-vagy őrvilágítás. Egyedül a normál üzem nappali–esti átkapcsolása fogadható el automatikus módban, sötétedés függvényében. Az pedig, hogy mi van a kapcsolók mögött, már úgysem érdekli az úszómestert…
Nem mellékes
A mosdók, zuhanyzók, öltözők világítása néha már a tervezés alkalmával, esetleg később a kivitelezés során „leegyszerűsödik”. Az EN 12464 szerint 200 lx itt is elegendő, de tapasztalat szerint javasolt akár 500 lx megvilágítás is. A több fény nem csak a takarításhoz szükséges (ahogy a medencéknél is), de vendégekben a tisztaság érzetét is meghatározza. A takarítás egyébként a mellékhelyiségekben óránként és nem naponta történik, mint a medencetérben. A helyi világítással a mosdók, piszoárok kissé kiemelhetők, illetve az általános világítástól eltérő irányból is megvilágíthatók. Fontos, hogy a kézmosók feletti tükrök két oldalán legyen az arcot világító (és nem kápráztató) lámpatest, ellentétben a szokásos, tükör fölötti elhelyezés gyakorlatával, mert így az arc mindkét fele jól láthatóvá válik. A mindig oly problémás folytonos tükörsávnál, ahol ez nem megoldható, a helyi világítás is legyen folytonos, így szintén mindkét arcfél elegendő fényt kap. Szintén fontos, hogy érzékelhető arányban legyen indirekt fény, azaz szórt fény is a helyiségben, ami nem csak a tükör környezetében fontos, de az egyenletességet is növeli, az egyenletesség pedig itt is megnyugtató hatású. Itt kell megemlíteni a színvisszaadás jelentőségét, a fényforrásoknak még itt is legalább Ra>80 színvisszaadásúaknak kell lenniük.
Minden fülkéhez önálló lámpatestet kell rendelni, nem elegendő a fülkék közti, paraván feletti vagy közös térből a paraván felett beszűrődő fény. Bár biztos akadnak, akik otthon megszokták a félhomályt, mindenki elvárja, hogy egy idegen hely legalább olyan tiszta és rendezett legyen, mint az otthoni, ehhez a látási feladat oldaláról és pszichésen is szükséges a magas megvilágítási szint, különösen, hogy a kilincs és a papír se pont ott van, ahol otthon.
Energiatakarékossági okokból megfontolandó a mozgásérzékelő alkalmazása, úgy a fülkékben, mint közös terekben a lámpatestek egy részére, a mozgásérzékelők (inkább: jelenlétérzékelők) alkalmazása az akadálymentes mellékhelyiségekben már megszokott. Külön megjegyzendő, hogy az akadálymentes WC-t igénybe vevőknek a használata a legnagyobb körültekintéssel történő tervezés mellett sem olyan könnyű, mint besétálni a piszoár elé, ezért átgondolt, minden egyes területet több irányból is megvilágító lámpatestelhelyezés indokolt e helyeken, korántsem elegendő egy darab lámpatest mennyezetközépre.
A zuhanykabinokban, túl a védettség követelményein, ugyanolyan feltételeknek kell megfelelni a világításnak, mint a WC fülkékben. Az öltözők fülkékre és szekrények sorai alkotta folyosókra oszthatók. Az öltözőfülkékre szintén igaz minden, ami a WC fülkékre vagy zuhanykabinokra, azonos okokból, de itt még összetettebb a látási feladat, (néha pántok, hajtűk és egyéb kincsek lapulnak egy sötét hátizsák gyomrában), ezért minden fülke fölé legalább egy, de szerencsésebb esetben két különböző irányból világító lámpatest elhelyezése indokolt. Bár itt csak 100 lx a szabványkövetelmény, a 300-500 lx itt is elvárás. Az öltözőszekrények elé praktikusan fénycsöveket érdemes telepíteni, a közlekedés irányával párhuzamosan, olyan szélesen sugárzó vagy aszimmetrikus optikával, melyek a szekrényekbe is be tudnak világítani. A mélysugárzók elhelyezése szekrények elé nem javasolható.
Ahova belépünk
A recepció a látás és a látvány szempontjából is fontos tér. Ide érkezik meg a vendég, itt kap első benyomást az egész helyről, a stílus, a színvonal meghatározza elvárásait, ugyanakkor mindez hatással lehet arra is, mekkorára nyitja ki a pénztárcáját a különböző többletszolgáltatások megvásárlását illetően. Másrészt, a látási feladat szempontjából nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a látogató –legalábbis első alkalommal- egy teljesen ismeretlen térbe érkezik, ahol számtalan információs tábla, árlista, tájékoztató közt kell gyorsan kiigazodnia, jegyet vásárolni, „órát” felvenni, beléptető rendszeren áthaladni. Mindez csak az információs felületek, pénztárak jó helyi világításával, a közlekedő részek fénnyel történő szándékos kijelölésével, mintegy vezetve a vendéget, érhető el. Természetes kellenek székek, kanapék, dohányzóasztalok, lehetnek félhomályba burkolózott sarkok, de nem szabad engedni annak a nyomásnak, hogy az egész fogadótér egy meghitt kávéházi hangulatot idézzen meg.
Kezelők
A kezelő helyiségekben a tevékenységet és ennek megfelelően a világítási igényt is alapvetően a kezelés jellege határozza meg. Szinte általános, hogy a páciens valamilyen fekvő vagy félig ülő-fekvő helyzetben van, így a szemébe nem világíthat semmi, ugyanakkor a kezelés általában, de az előkészítés és a takarítás mindenképp magas (500 lx) megvilágítási szintet igényel. A kezelések a legkülönfélébbek lehetnek, mindig egyedi mérlegelést igényel a megfelelő világítási megoldás kiválasztása. Ha a gyógyászati kezelés része a bőr vizsgálata vagy kozmetikai jellegű kezelésről van szó, a színvisszaadásra fokozottan kell ügyelni, legalább Ra>90 fényforrás alkalmazandó.
Színes fények
A színes fények alkalmazása főként a medencetérben (esetleg egyes kezelőkben) jöhet szóba, főleg este, egyrészt dekorációként, de különösen az éjszaki programok „színesítéséhez”. Az éjszakai fürdőzés hangulatának megteremtésekor olyan világítási környezetet kell alkotni, melyben a fürdőzés és a közlekedés biztonságos, ugyanakkor a dekorációs célú színes fények meghatározóak. A hatás tovább növelhető a fény színének és intenzitásának dinamikus változtatásával, különösen látványos a hatás, ha ez lámpatest-csoportonként vagy lámpatestenként történik. Az általános világítás tehát egy dimmelt alacsony megvilágítási szintet jelent, erre szuperponálódnak a színes fények. Mivel szabvány nincs egy éjszakai fürdőre, ezért az általános világítás vonatkozásában konkrét értékeket sem betartani sem megkövetelni nem lehet. Ha kellően sötétet is szeretnénk és látni is, a józan ész azt diktálja, hogy a fotopos tartomány alsó határáig még biztonsággal elmehetünk, ez a vízszintes felületeken néhány (5-10) cd/m2 fénysűrűséget jelent, átlagos reflexiójú felületeket feltételezve ekkor a környezet (pl. falak) is még elégséges (3 -5 cd/m2) fénysűrűségű. Ekkor a fényviszonyok még megengedik a színes látást (feltételezve, hogy épp nem üzemelnek a színes fényt kibocsátó lámpatestek), a szem adaptációs képessége még gyors. Ez a változó intenzitású színes fények bekapcsolása miatt fontos, melyek a tapasztalat szerint, ha az alapvilágítás kétszeresét nem meghaladó fénysűrűséget okoznak, akkor még elegendően intenzívek ahhoz, hogy színes fény-érzet domináljon, ugyanakkor hirtelen kioltásukkor sem csökken annyira a felületek fénysűrűsége, hogy ahhoz a szem ne tudjon azonnal alkalmazkodni, így a dinamikus világítás képváltásai tetszőlegesen gyorsak is lehetnek. Ilyen esetben a megvilágítási értékek a gyakorlati tapasztalat szerint a néhányszor tíz luxos nagyságrendbe esnek, amely dimmelt kompakt fénycsövekkel és a feladatra legalkalmasabb és divatos RGB LED-es lámpatestekkel is megvalósíthatók, bár szép számmal akad példa fényvezető szálas megoldásra is. A színes fények, a belső hangulat sok esetben a homlokzatvilágítást is helyettesítheti vagy éppen kiegészítheti, hiszen az élményfürdők jellemzően nagy üvegfelülettel kapcsolódnak a külvilághoz. A lámpatestek elhelyezésénél, a világítás tervezésénél ezért arra is gondolni kell, mit lát ebből a külső szemlélő, ezért érdemes az ablakfelületek irányából is világítani, mintegy kirakatként bemutatva a belső teret.
Remények
A fenti szösszenet tudományos igényességűnek jóindulattal sem nevezhető, minden szakember számára triviális elvárásokat, alapvető követelményeket, általánosságokat fogalmaz meg. Számos fürdőberuházáson túlesve mégis fontosnak tartottam összefoglalni a tapasztalatokat és trendeket, abban a reményben, hogy a jövőben egy-egy új építésű fürdőhelyen tespedvén egyre szebb, kreatívabb és nem utolsó sorban jól átgondolt világítási megoldással találkozhatunk, mely minden igényt és funkciót világítástechnikai szempontból is maradéktalanul kielégít, emelvén ezzel e nagyszerű épületek fényét.